HU | EN | DE

Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára

A magyarországi és erdélyi országgyűlésekre egybegyűlt protestáns rendek a 17. századtól kezdve gyakran tartottak külön értekezleteket, amelyet „konventnek” neveztek. 1715-ben azonban az 1715. évi 31. törvénycikk megtiltotta a királyi engedély nélküli egyházi gyűléseket, és azt is, hogy a protestánsok vallási sérelmeiket az országgyűlés elé terjesszék. Ettől kezdve az egyház vezetői többnyire a tokaj-hegyaljai szüretek vagy a sárospataki kollégiumi vizsgák alkalmával jöttek össze. Közös végrehajtó szervük nem volt, de a református és evangélikus egyházak az 1710-es évektől a kormányzat által is elismert ágenseket (ügyvivőket) állítottak a bécsi Magyar Udvari Kancelláriánál és a pozsonyi, majd budai Helytartótanácsnál. Miután ismét megnyílt a lehetőség a reformátusok előtt, hogy gyűléseket tartsanak, 1791-ben a budai zsinaton elhatározták egy közös főkonzisztórium és egyetemes főgondnoki hivatal létrehozását, ez azonban nem kapott királyi jóváhagyást. Az 1821/1822. évi generális konvent (Pesten és Debrecenben) viszont kifejezetten királyi rendeletre ült össze, hogy elintézzen némely vitás kérdéseket. Változást az 1867-es kiegyezés hozott. A magyar reformátusok egységes, Erdélyt is magában foglaló országos egyházzá alakulása az 1881. novemberében megtartott debreceni zsinaton valósult meg. Ekkor állapították meg az egyházalkotmány főbb alapelveit, és létrehozták az Egyetemes Konventet, mint a református egyház legfőbb kormányzó testületét. Az 1904. évi zsinaton határozatot hoztak az Egyetemes Konvent székházának felépítéséről, amely 1909-re készült el Budapesten, a Városliget mellett, az Abonyi utca 21. szám alatt, Hajós Alfréd és Villányi János építészek tervei szerint. Az 1964-ben megtartott debreceni zsinat az Egyetemes Konvent helyett bevezette a Zsinati Iroda elnevezést.

A konventi levéltár fölállításáról először az 1821/1822. évi generális konvent hozott döntést. A fölállítandó levéltárat a pesti református egyházközségnél kívánták elhelyezni, azzal a céllal, hogy összegyűjtse az addig megtartott konventek iratait és az ágensi iratokat. A levéltár anyagát kezdetben Török Pál dunamelléki püspök őrizte. 1858-ban az ágensi iratokat is átvette Porkoláb Dániel volt ágenstől, de ezek végül a rendelkezések ellenére nem a Konvent, hanem a Dunamelléki Egyházkerület levéltárába kerültek. Török Pál püspök halála után, 1884-ben a Konvent utódjának, Szász Károlynak kezébe helyezte a levéltár gondozását és kulcsát. Miután 1909-re elkészült Konvent központi székháza, oda szállították át az iratokat a dunamelléki egyházkerülettől, az ágensi iratok kivételével, amelyek körül vita alakult ki. A kérdés eldöntésére 1910-ben közös bizottságot hoztak létre a konvent és az egyházkerület tagjaiból, de ennek munkája elhúzódott, majd a világháború miatt az ügy feledésbe merült. A második világháború idején a konventi székházban óvóhelyet alakítottak ki, de az ott lévő iratok sem menekültek meg a szétzilálástól, egyes iratok a megsemmisüléstől. Mivel addigra a levéltár amúgy is kinőtte addigi helyét a székházban, 1951-ben az Abonyi utcából a Kálvin tér 8. szám alá költözött, a betiltott Soli Deo Gloria Református Diákszövetség államosított székházába, amelyet különös módon az egyház bérelt. Ezzel a levéltár különvált a konventi irattártól, és neve „Magyarországi Református Egyház Konventi Levéltára” lett. Vezetésére a Konvent levéltári előadója, Esze Tamás kapott megbízást, de kezdetektől mellette dolgozott Ivanyos Lajos, aki 1954-től 1971-ig konventi levéltáros, majd levéltárvezető lett. Ez alatt az idő alatt a levéltár jelentős mértékben gyarapodott. Ivanyos átvette a Dunamelléki Egyházkerület levéltárából a konventre tartozó iratokat, begyűjtötte a református szövetségek és egyesületek (Filadelfia Diakonissza Egylet, Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Soli Deo Gloria Református Diákszövetség, Magyar Kálvin Szövetség, stb.), bel- és külmissziós intézmények (Magyar Evangéliumi Külmisszió, Iszákosmentő Misszió, stb.) megmaradt iratait, és „felsőbb egyházi utasításra” átvette a Ráday Levéltárból néhány református közéleti személy (Tisza István miniszterelnök, Burián István külügyminiszter, stb.) irathagyatékát. 1964-ben, amikor az Egyetemes Konventet megszüntették, a levéltár nevét „Magyarországi Református Egyház Központi Levéltára” névre változtatták. 1970-ben a Zsinat elnöksége egy újabb határozatával a levéltárnak a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára elnevezést adta. 1987-től Horváth Erzsébet kapott megbízást a levéltár vezetésére. Ekkor kezdődött a kutatók által legtöbbet használt zsinati és konventi iratok mikrofilmezése, és a segédletek számítógépre vitele. 1998/1999-ben teljesen felújították a levéltár raktárait, irodai és kutatótermi berendezését, 2004-ben pedig területe új raktárhelyiséggel bővült.

 

További információk:

Cím: 1091 Budapest, Kálvin tér 8.

Tel.: (1)217-6478, (1)476-0818, (1) 476-0819

E-mail: leveltar@mrezslev.t-online.hu